Imperializmus újratöltve

Ami most számomra körvonalazódik Donald Trump második elnöksége körül, az a XIX. századi és az azt megelőző korok birodalmi logikán alapuló politizálásának a visszatérése. 

Sokak szerint mondjuk ez soha nem is ért véget. A nemzetközi szerződéseken (értsd keretek közé szorított együttműködésen) és diplomáciai erőfeszítéseken alapuló, a II. világháború végén (vagy datálhatjuk a 90-es évek elejére is) létrejött kifinomult rendszer sokak számára mindig is csak szépségtapasz volt a nagyhatalmak játszmáin, melyek változatlanul folytatódtak a felszín alatt. Akik ezt képviselik beszélnek általában deep state-ről, emlegetik fanyar gúnnyal az amerikai kultúra (popkultúra, az amerikai mítosz, az amerikai álom) előretörését, mint valami bújtatott tankhadosztályt, és látnak, láttak minden befektetés mögött modernkori gyarmatosítást. 

Most lekerül ez a szépségtapasz, ha az volt, mert az Egyesült Államok egy olyan tahó kocsmai verekedő szerepében fogja magát megmutatni a közeljövőben, aki minimum egy fejjel magasabb és sokkal erősebb mindenki másnál az ivóban. Amit kinéz magának azt elveszi, akire szemet vet, mert szerinte rosszul nézett rá azt szájbavágja, van akit esetleg anélkül is, csak a miheztartás végett. Mint a börtönben, félelemmel vegyes tiszteletet vív ki magának, már nem csendőr, már nem megmentő, már nem a szabad világ őre, hanem a leghangosabb és legagresszívebb kujon a söntésben. 

Kolumbiát ha jól számolom 24 órán belül sikerült térdre kényszeríteni és ez tényleg még csak a bemelegítés. Ha ez az irány, akkor az USA pont olyan lesz, amint amilyennek ellenségei mindig is igyekeztek beállítani. Az ördög cimborája, hatalmát kendőzetlenül a maga érdekei szerint használó, kizsákmányoló, a jelek szerint fizikailag is növekedni vágyó, mindent letaroló birodalom. 

A helyére kerül a történelem, új Róma születik, de ha katonai erővel nekimegy egy másik nyugati államnak (mondjuk Grönlandon), akkor azzal írja be magát a történelembe, hogy Adolf Hitler után elsőként csinált ilyesmit. Tekintsük az azóta eltelt 80 évet fáziskésésnek, az utolsó világháború másik győztese (a Szovjetúnió) nem várt ezzel ilyen sokáig, az ennél egy sokkal hagyományörzőbb nagyhatalom. 

Afelől nincs kétségem, hogy a váltás a közakaratnak megfelelően történik (mármint az Egyesült Államok oldaláról). Donald Trump nem magányos hős, nem egyszeri futóbolond. Személyesen az, de itt egy nagyon pontosan felismert és előre kiszámítható szerepet tölt be. Donald Trump erre lett megválasztva. Sok helyen olvasom mekkorát változott a Republikánus párt, hogy Donald Trump mivé tette. Sok tekintetben ez igaz, de én a nagy képet messziről nézve azért ezt a fajta héja mentalitást mindig is láttam Republikánus oldalon. Talán nem ilyen kendőzetlenül, nem ennyire alpári stílusban, de azért már 25 évvel ezelőtt sem kellett a szomszédba menni kivagyi agresszióért, fabrikált bizonyítékokért és nekieresztett százezres hadseregért (George W. Bush). És ő Trumphoz képest egy úriember volt. 

Mit lehet ezzel kezdeni? Mármint a többieknek. Nagyjából semmit. 

Az USA, varázsának utolsó morzsáit is el fogja veszíteni, de megéltük ezt már 2001-ben. Minden úgy lesz, ahogy ő akarja (ismétlem, sokak szerint eddig is ez volt). Hatalmának, ami még nagyon sokáig fog tartani (az emberi élet hosszának léptékével mérve) új kihívói lesznek, teljesen váratlan új felállásban és majd a végén valami, valami új, ami egyszerre valami nagyon régről ismert, elsöpri őket is. Ahogy Rómát is elsöpörték. Hogy jöjjön helyette más. Lesz majd egy párszáz éves sötét lyuk a történelemben, nosztalgiával olvassuk valami jövőbeli reneszánsz jegyében a békebeli amerika (pop)kulturális termékeit és senki nem érti (megint) hogy hol úszott el az a csodás antik világ.  

Ami nincs az civilizációs haladás. ENSZ meg faszomtudja. 

Az amúgy megvan, hogy a Pax Romana az a római császárok (tehát nem a római köztársaság) idejéhez kötődik? Trump, illetve a mögötte álló új amerika, elhozhatja ezt a békét még nagyon sokáig. A kocsmában is jódabarig kuss van, amíg a böszme csávó uralja a terepet. Aztán leszáll a vonatról a szájharmónikás....