TikTok menekültek

Most, hogy nagy valószínűséggel kivonul a TikTok az Egyesült Államokból, illetve mondhatjuk inkább úgy, hogy ki lettek rakva onnan, egy nagyon érdekes jelenség ütötte fel a fejét. 

Most nem akarok a távozás/kitiltás, végleges/Trump visszahozza őket témába belemenni, az is érdekes, sőt számomra összekapcsolódik, más a közösségi médiát érintő kérdésekkel, de ez a bejegyzés egy apró jelenetet akar megragadni. 

Szóval meséli a Kínában élő kínai nyelvtanárom, hogy a TikTok megszűnése hírére elkezdtek áramolni az amerikai felhasználók a szintén kínai de leginkább eddig csak Kínában használt RedNote közösségi média oldalra. A RedNote, némi leegyszerűsítéssel élve, a kínai Instagram nagyjából.

Lelkesen számolt be arról, hogy általa sosem látott találkozások jöttek létre a RedNote-on egyszerű hétköznapi kínai és amerikai emberek között úgy, hogy a RedNote-nak még automatikus fordító felülete sincs (mint a Facebooknak), ami alapból lefordítaná az angol szövegeket kínaira. 

Úgy indult el beszélgetés olyan emberek között, akik eddig sosem találkoztak mert a saját buborékaikban voltak, hogy külön erőfeszítést kellett tenniük a fordításra (Google translate vagy ChatGPT és aztán copy/paste). 

Olyan témák kerültek elő, hogy mennyibe kerül 12 db tojás Kínában és ehhez képest az USA-ban, hogy működik az egészségügyi ellátás, vagy az történt, hogy amerikaiak megcsinálták a kínai fiatalok angol leckéjét. Azt mondja a tanárom (egy 38 éves kínai nő, aki egy hidakat felügyelő, karbantartó kínai állami vállalatnál dolgozik kínai nyelv és irodalom végzettséggel), hogy nagyon felemelő volt látni ezt az egymásra találást mert a propaganda mindkét oldalon ördögnek állítja be a másikat. Hogy most látják az amerikaiak, hogy ők is ugyanolyan emberek, ugyanolyan kérdések foglalkoztatják őket, ugyanolyan érzéseik vannak és ugyanolyan barátságosak, érdeklődőek és befogadóak tudnak lenni. 

Mióta Szingapúrban élek nekem is hasonló élményeim vannak a kínaiakkal. Pedig itt Szingapúrban, ahol mindenkiről mindenkinek van egy-egy keresetlen véleménye, a "mainland" Kínaiakkal kapcsolatban az az elterjedt nézett, hogy hangosak, köpködnek, nem tudnak viselkedni, iszonyúan öltöznek, már messziről lehet tudni ki az, aki frissen jött át. Én viszont ennél sokkal erősebben látom a kínai középosztály megerősödését (ami egyszerre, egymástól nem függetlenül történt az amerikai kék-galléros munkákra épülő középosztály elvékonyodásával) és azt, hogy megjelent itt 600 millió olyan kínai ember, akinek az élete, értékvilága, gondolkodása, szokásai, fogyasztási preferenciái már nagyon hasonlítanak az amerikai és európai filmekben megfestett nyugati középosztályra.

Hiába a cenzúra (véges számú nyugati filmet enged Kína a kínai mozikba), hiába az erős tiltások (Facebook, Twitter stb. nem elérhető az országban) és hiába az agyzsibbasztó propaganda egyszerűen az életforma, a gondolkodás, a fogyasztás lehetősége, a megemelkedett életszínvonal, a saját helyi popkultúra kitermel egy olyan világot, ami hirtelen nagyon ismerős. Én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ilyen találkozások jöttek lére, csak idő kérdése volt, amikor ez az egymásra találás megtörténik. 

Ugyanakkor valószínűleg nem nagy léptékű és nem hosszan tartó jelenségről van szó. Reggel már olvasom egy elemzésben, hogy a RedNote-on megjelenő amerikai áradat azonnal komoly fejtörtést okozott a kínai cenzoroknak, akik árgus szemmel figyelik az otthoni közösségi médiát. Humoristák tűnnek el a piacról egy-egy rosszul elsütött viccért (konkrét példa a kínai hadsereget szájára vevő standupos, aki ma már nem standupos és a cége is tönkrement), komplett kifejezések, nevek, szavak vannak letiltva. 

De mégha egy kérész életű apró jelenet is ez, valamit megmutat egy létező energiából. Több köti össze ezeket az embereket, mint ami elválasztja.