A millió dolláros köszönöm

Azt mondja Sam Altman, a ChatGPT-t fejlesztő és működtető OpenAI igazgatója, hogy pusztán az, hogy az emberek egy megválaszolt kérdés után beírják a ChatGPT-be, hogy 

KÖSZÖNÖM

, az nekik (mármint az üzemeltetőnek) több millió dollárjukba kerül.

Én meg azon gondolkodtam el, hogy az mennyibe fog kerülni (nekik is és mindenki másnak), amikor az emberek már nem fogják azt írni (mondani), hogy köszönöm. 

Mert túl sokba kerül. Foglalja a helyet. Kinek van erre agya, hogy még udvarias, előzékeny, kedves legyen? Minden szóval bizonyíthatóan öregszem, ráncosodik az arcom, elhasználom a tüdőm, tulajdonképpen megölöm magam minden egyes köszönömmel. És akkor a mosolyról még nem is beszéltünk ugye. Azok a szarkalábak nem a pókerarctól vannak. 

Amúgy persze hogy értem mire gondol, ahogy az angol mondja, "honnan jön", amikor ezt mondja. Egyrészt nekik minden egyes begépelt üzenet erőforrást használ és 100 milliós nagyságrendben a sima "Thanks" üzenetek, amit a gép elolvas, válaszol rá....mert válaszol rá.....a ChatGPT olyan, mint az ausztrál small talk...mindig az övéké az utolsó szó....

Szóval mindez bitekbe kerül, számítási kapacitást vesz igénybe, hörögnek a szerverparkok, zabálják az áramot, hűteni kell őket a túlhevült hálaadás miatt. 

Másrészt, elképzeltem ezt a csávót vajon ő hogy beszélhet a ChatGPT-vel? Mint a lába kapcájával. Eszköz. Gép. Rugom fel, ha nem azt csinálja, amit mondok. Geek, akinek már a szia is túl hosszú. A 90-es évek végén még "re" köszönéssel lépett be a chatbe, ma már nem is köszön. 

Volt egy film, már a címét elfelejtettem, amolyan tech sci-fi volt, egy tech milliárdossal az erdő közepén lévő luxusvillájában, ahol az élő emberre megszólalásig hasonló nőket fejlesztett magának. És úgy bánt velük tényleg mint a lába kapcájával.

Van egy lány, akivel futni szoktam. A konditeremben ismerkedtünk meg aztán mivel mindketten versenyre készültünk néha együtt futunk. És az edzésterveinket amíg csak úgy magányosan csináltuk mindketten a ChatGPT-vel beszéltük meg (nagyon jó az AI ebben is). És mondja egyszer, hogy ő mindig nagyon udvarias a ChatGPT-vel. Elmosolyodtam. Egyrészt mert én is, másrészt meg elgondolkodtam ezen, hogy miért van ez. Azért mert a lány jól nevelt. Mert nem érezné jól magát ha nem köszönné meg, vagy ne úgy fogalmazna meg egy kérdést, hogy "could you, please". 

Írtam a minap ebben a posztban, hogy több száz (ha nem ezer) évet töltött el az emberi faj azzal, hogy kifejlesszen valamit, amit úgy hívunk civilizáció. Ez alatt most értsük az egymás közötti viszonyainkat. A civilizált ember udvarias. A szó majd minden nyelvben az uralkodói udvarra utal (Höfflichkeit, courtesy, udvarias). A király előtt viselkedünk. Mert különben lefejeznek. Meghajolni is azért kell, mert már eleve felajánlom, hogy fejezzen le ha akar. Lemegyek kutyába. Az ő hatalma érintetlen marad, nem jelentek rá veszélyt. Elfogadom. Tisztelem. 

Érdekes módon ez a kikényszerített jámborság csorgott le aztán a köznép közé, azzal, hogy elkezdtünk a hétköznapokban egymással is úgy viselkedni, mintha a királyhoz mennénk audenciára. Köszönünk, jókívánságok sora, kezet fogunk jelezve, hogy a kezünkben nincs kard, piszoly (disznóláb a korabeli mordályra utal). Mosolygunk, mert a testünk egyik legveszélyesebb fegyvere a fogunk, ezért kitesszük az arzenálunkat, hogy megmutassuk mire lennénk képesek és egyben jelezzük, hogy nem kívánjuk a fegyvereinket használni. Ez egy nagyon komplex kommunikáció és nem tegnap fejlődött ki.

Az internet pedig úgy tűnik olyan hely, ahol mindezt a nulláról kell kezdeni előről felépíteni. Nem véletlen, hogy tele van az internet trollokkal. Többségük szemtől szemben a hétköznapokban teljesen normális ember. Köszön a boltban. Aztán leül a gép elé, vagy előveszi a telefonját és 'anyádjóvolteste" username alatt szétbarmolja az internetet. Mert megteheti. 

Nekem atekintetben nincs illúzióm, hogy előben is ugyanezt tenné, ha megtehetné. De a civilizáció nem belső felismerés, hanem kényszer. A jól neveltség azzal alakul ki, hogy anyád rádszól. "Köszönd meg rendesen a néninek." És most az internet egyik legbefolyásosabb szereplője azt mondja, ne köszöngessünk.

Kívánok neki tartalmas, biztonságos életet abban a világban, ahol a köszönöm már túl drága. :)

Irtam egy könyvet. Életem első könyve. Egy sci-fi, de az igazi témája (legalábbis szándékaim szerint) szorosan kapcsolódik, ahhoz, amiről ebben a posztban írok. Angolul van, de ha valakit érdekel ezen a portálon lehet a könyvről többet tudni: https://www.themarschronicles.com/