Face to face

 Visszatérő témám, hogy mennyire elszabadultak az internetes csalások és lehúzások Szingapúrban. Nem tudom otthon mi a helyzet ezen a téren, de itt ez olyan ipari méreteket öltött, hogy beépült a mindennapokba. 

Miközben ez a világ egyik legbiztonságosabb városa, ha azt nézzük, hogy nincsenek nyomornegyedek, minden be van kamerázva, a biciklitolvajt a lakásáig követhetik a rendőrök a kamerán ráérnek megvacsorázni és majd ha végeztek kilátogatnak hozzá. 

Az interneten azonban nem ez a helyzet. A bejegyzés apropóját az adja, hogy idén másodszor (és még csak április van!) összességében talán ötödször kellett lecserélnem a bank kártyámat mert meghekkelték és megint látom a számlaösszesítőben, hogy sunyi kis tételekkel Google Play, kanadai grocery...$3...$6 tünedezik el a pénz a számlámról mint a vajas sütemény a nagymama asztaláról már ebéd előtt a családi összejövetelen. 

A legijesztőbb az, hogy a bank már nem is akar úgy tenni, mintha tudná kezelni a dolgot. Automatikusan azt ajánlják fel, hogy új kártyát küldenek és visszafizetik a kifogásolt tételeket, majd megpróbálják behajtani a szolgáltatón. Ebből a szempontból mondhatnám úriemberek, én azért mégis megjegyeztem a hanglejtése alapján maláj ügyintéző hölgynek, hogy ez azért nem az igazi megoldás. 

A bank azt se tudja beazonosítani melyik előfizetésnél, milyen online fizetésnél juthattak be a rendszerbe. Pedig most már nagyon vigyáztam. Tulajdonképpen semmilyen új előfizetést nem csináltam, nem vásárolok már ismeretlen portálokról, az add meg a bankkártya adataidat majd később eldöntheted, hogy előfizetsz-e megoldás nálam alapból felejtős. Én már a sushi étteremben is botrányt csaptam, hogy az ajtóban egy gép (mert ember már sehol sincs) a telefonszámomat kéri begépelni majd az alapján oszt ki asztalt nekem. Én hívtam a menedzsert és megkérdeztem visszatérhetnénk-e arra az old school megoldásra, hogy én eszek, készpénzel fizetek és nem ismerjük egymást. (Nem térhettünk vissza). 

Pedig alapból akkora geek vagyok, hogy nem lehet levakarni a telefonomról engem se. De valami itt megfordult szerintem. A bizalom szinte biztosan. Mondtam a banki ügyintézőnek, hogy az az érzésem kezd lenni, hogy a nagymamám módszere miszerint a szerkrényben a ruha alatt tartotta a pénzt jelen pillanatban biztonságosabbnak tűnik mint a milliárd dolláros bankok, mert a molyhos szekrénybe nem jutnak be a hackerek. 

Azt mondja már algoritmussal futtatják a lelopott kártyadatokról a random vásárlási tételeket és amikor bejutnak valahova mert a limit beállítás alá sikerült beférni akkor oda ráállítanak ilyen kis összegű, de folyamatos vásárlásokat. Én tényleg most már hónapok óta naponta ellenőrzöm a bankszámlámat. Kérdezem a hölgyet mit csináljak másképpen? Azt mondja minden olyan fizetési mód ahol nem kérik a két fázisú azonosítást az azonnal sebezhetővé teszi a kártyainformációt.

Számomra a tanulság. Ez a fintech világ jelen pillanatban vesztésre áll. 

Most nem kántálom végig milyen végtelen tárháza van itt az internetes lehúzásoknak. Már én is olyan vagyok mint egy túlfeszített húr. A lányom szobáját átrendezzük. Ennek első lépése a festés lesz és írok a mesternek a honlapján. Itt mindenki Whatsappon kommunikál, rám is ír pár órán belül, hogy miben segíthet. Nagyjából letisztázzuk mi lesz a munka és akkor írja, 40% előre Paynow (ez egy egyszerűsített ámde névtelen fizetési lehetőség a szingapúri bankszámlához kötve) a többi utána. A nevét nem tudom baszki, mert valami cégnév alatt van, azon kapom magam, hogy lázasan nézem a honlapját, keresem a gyanús nyomokat. Az étteremtulajdonos ismerősöm újonnan nyíló étterméből nemrég úgy tűnt el a teljes felújító brigád Malajziába az előleggel mintha sose léteztek volna. A cég szingapúri partnere csak széttárta a kezeit, hogy upsz, a partner lelépet...sorry. Szóval nézem a mester honlapját az utolsó Facebook bejegyzés 2021. 

Írom neki, hogy kérek egy személyi igazolvány szerinti nevet (nem a kínai név felvett angol megfelelőjét), a jogilag számonkérhető cégtől egy szabályos szerződést és számlát, az alapján banki átutalással tudok fizetni teljes elszámolhatósággal. És közben én érzem szarul magam. 

Rám nagy hatással volt Emmanuel Levinas filozófiája. Ő a szemtől szembeni találkozásokat, az arc jelentőségét, a másik iránt érzett felelősséget hangsúlyozza. Az etikát a találkozásokból vezeti le, szerintem fantasztikusan erős állításai vannak. 

És sokszor szoktam gondolkodni azon, hogy amit mi civilizációnak hívunk, amit évszázadok, évezredek alatt építettünk fel társas viszonyok cím alatt....hát azon is van még mit csiszolni, de az internettel az egész munka a nullától kezdődött újra. Ezt nem nehéz észrevenni. Szemtől szembe viselkedünk, az interneten a barlangi ősember színvonalán vagyunk, már ami a tiszteletet, a szemtől-szembeni beszélgetés etikáját illeti. 

Én már egy ideje, elég rég óta, egyáltalán nem tartom vívmánynak az internet névtelenségének lehetőségét. Értem azt, hogy diktatórikus rendszerekben sokat jelent, ha az internet marad meg a (névtelen) vélemény nyílvánítás lehetősége, de még ez is egyre inkább sántít, mert úgy tűnik éppen a diktatórikus rendszerek tanulták meg legjobban használni ezt a névtelenséget. Az észak koreai bitcoin tolvajoktól, az állhírekkel zajt teremtő influenszereken keresztül a bérkommentelőkig. 

Elgondolkodtam azon, hogy most hogy Trump éppen szétveri az ismert világunk kereteit, lesz itt egy nagy reboot lehetőség. Már pedzegetik elemzések, hogy az EU egyik legerősebb és legfájóbb ütőkártyája nem a vámok körül lesz, hanem az amerikai tech cégek megregulázásán. Ami könnyen jelenthet kitiltást. Az iPhone elintézi magát, $3000 lesz akkor amikor $600-ért lehet majd ugyanazt tudó Samsungot kapni, de a Facebooknak kell majd egy kis segítség. Ehhez nem kell pár Zuckenberg látogatásnál és seggnyalásnál több a Fehér Házban és az EU először az éves bevételével mérhető bírságokkal fogja megmutatni, hogy azért mégis egy 500 milliós lelket számláló piacon ül, de két lépéssel később már lekapcsolja a villanyt (ehhez elég lesz pár nemzeti választásba belepiszkálni megint az algoritmussal). Majd felkérnek egy svéd céget csinálja meg az európai közösségi médiát. Nagymamával kapcsolatot tartani az éppen olyan jó lesz, mint a boomer és X.gen központtá vált Facebook. És ha valami ilyesmit meglépnek akkor az esetleg már olyan lesz, személyi igazolvánnyal, névvel arccal lehet regisztrálni. Nem az appra, egyáltalán az internetre felmenni. Több száz év civilizációs újra-evolúcióját spórolnánk meg.