Utazásom az AI körül

Két éve is elmúlt, hogy megjelent a Chat GPT és azóta mint eső után a gomba úgy jelennek meg a különböző mesterséges intelligencia alkalmazások. Egy nagyon szubjektív bejegyzésben összefoglalom az eddigi tapasztalataimat. 

Én azok közé tartozom, akik inkább pozitívan ítélik meg a technológiai újításokat, sőt én bizonyítottnak látom, hogy a tudatos innováció jobbá tette az életünket. Ezzel együtt tudok kritikus lenni a különböző technológiákkal, mert minden éremnek két oldala van, és mert az újításokat általában egy olyan hype és evangelizmus veszi körül, amit én inkább visszanyesegetnék. 

Pontosan így van ez a mesterséges intelligenciával is. Mégis, talán a mobiltelefonok, és aztán az okos telefonok megjelenése óta, szerintem nem volt ekkora előrelépés a technológiában. A mobiltelefonok felgyorsították a kommunikációt, mindenki azonnal, valós időben elérhető vált. Az, ami ilyen pittyegő üzeneteken keresztűl csak kiemelt szakmáknak (orvosok pl.) volt elérhető az hétköznapivá vált és a nagymama lekvárjáról is azonnali üzenetet lehetett küldeni. Aztán az okostelefonok a teljes internetet a kezünkbe hozták hely is időkorlátozás nélkül, ami megint egy szintet emelt. 

Itt azért megállok egy gondolatra. Már Észtországban éltem, amikor észrevettem, hogy van különbség aközött, ahogy a Magyarországon és Észtországban láttam embereket használni az okostelefonokat. Csak egyetlen példát emelek ki. Magyarországon nagyon erősnek láttam a közösségi média funkcióját. A hétköznapi beszélgetésekben ilyen szófordulatok keringtek már a korai időkben, hogy "ez egy iwiw gyanús kép", ami arra a jelenetre utal ugye, hogy az élet minden rezdülése dokumentált lett és már a pillanat is azzal párhuzamos érzésel telik el, hogy mérlegre tesszük hogy fog ez mutatni az interneten. 

Észtországban ehhez képest az ismerőseim többsége "privátra" állított profilokkal használta a közösségi médiát, az észtek sokkal zárkózottabbak nincs ez a folyamatos kifelé kommunikálás. Ehhez képest az egyik leginkább technológia barát társadalom, de egészen más funkciók mentén használták ugyanazt a technológiát. Az észt munkavállalók igen magas százaléka már jóval a Covid előtt is otthonról dolgozott. Az én egyetemi munkám is egyre inkább tolódott el az online megoldások felé, nagyon látványosan kiürült az egyetemi campus, és a technológia oldaláról ez azt jelentette, hogy az olyan applikációk uralkodtak (akkor még), mint a Skype, a fájl és prezentáció megosztó megoldások (aha slides), az internetes bankolás, vállalkozásfejlesztés. Nem véletlen, hogy az egyik első észt unikornis startup egy online sales támogató rendszer lett. 

Nagyon leegyszerűsítve a képet én azt láttam, hogy otthon a technológia szórakoztatóipari termék, Észtországban azonban munkaeszköz lett. Ez azért fontos, mert a "vas", a hardver és a szoftver, tehát a technológia maga, az ugyanaz. És egészen másképpen tud landolni különböző kezekben. 

Ok és akkor innen már tényleg csak az AI-ról. Amikor én először kipróbáltam a Chat GPT-t ámulatba ejtett engem is. Nem volt az az érzésem, mint a korábban hasonló hype-pal beharangozott Google fordítónál például, ami habár intelligensnek volt kikiáltva bármelyik nyelven inkább megmosolyogtató megoldásokkal állt elő. Lehetett használni, de nagyon kérdéses volt, hogy megéri-e azt javítgatni vagy saját fordítással előállni.

A Chat GPT számomra ezen a területen bizonyított először. Elég volt kontextusba helyezni, megosztani pár háttér információt és olyan tökéletes e-maileket írt, hogy azonnal csatasorba lehetett állítani asszisztensként. Egy kérvényt, egy panaszt, egy értékelést, egy hallgatói visszajelzést, egy projekt beszámolót, egy tervet meg lehetett neki vázlatokban fogalmazni és olyan gondossággal összeállította, hogy én azonnal ráálltam erre. A tartalom az enyém volt, a forma az övé. De ennél is többről volt szó. 

Véleménye volt. Javaslatokat tett arra, miképpen lehetne a szövegen rövidíteni, egyértelműbbé tenni. És nekem, aki nagyon nehezen tud röviden fogalmazni ez hatalmas segítség. És abszolút elfogadható, brilliáns megoldásai vannak. 

Tud. A tárgyi tudása egyszerűen elképesztő. Ok vigyázni kell vele, sokmindent ellenőrzni kell (igazából mindent), de ez leginkább nem az ő problémája hanem az enyém, mert nem megfelelően kérdeztem vagy fogalmaztam. 

Az eltelt 6 hónapban nagyon intenzíven használtam a különböző AI eszközöket. Elsősorban a készülő könyvem megírásához. Már a munkám kapcsán tudtam, hogy az AI tárgyi tudása hatalmas és az adott inspirációt, hogy talán belefoghatok egy nagy technológiai igényű sci-fi könyv írásába anélkül, hogy évekig kéne könyvtáraznom, vagy a Google segítségével próbálnék információt szerezni sokkal lassabban. 

A legfontosabb felismerésem: Az AI egyszerűen fantasztikus beszélgető partner. 

Ez leginkább akkor domborodott ki számomra, amikor elkezdtem a könyvön dolgozni. Igazából játéknak indult. Olvastam mindenfelé, hogy tonnaszámra készülnek az AI által írt könyvek. Ebben volt bennem egy szkepticizmus mert azért én nem egészen azt tapasztaltam, hogy az AI bármit megír. 

Fogtam magam és megkértem, hogy írjon egy könyv tervet. Megmondtam neki nagyjából mit szeretnék és megnyomtam a gombot. Hát valami nagyon szar klisé jött ki. Nem tudom van-e célcsoport, akinél ez működhet. A chatgpt-nek vannak terjedelmi korlátai, tehát nem érdemes tőle azt kérni, hogy 30 oldalakat írjon. Ettől aztán rövidre fogja. Bevezető, bajba került, megmenekült. Nagyjából ez pár bekezdésben elintézve.

De már benne voltunk és akkor éreztem, hogy ennél azért több részvételre van szükség, de szedjük ezt szét elemeire. És ahelyett hogy megkértem volna, hogy írjon egy könyvet elkezdtem neki az én könyv ötletemről beszélgetni vele és az viszont fantasztikusan működött. Nagyon jó kérdéseket tett fel. És amikor mondtam neki, hogy egy régi görög drámát szeretnék egy sci-fi környezetben újra lejátszani, akkor elkezdett bombázni hihetetlen hivatkozásokkal, referenciákkal, ötletekkel. És mivel beszél ógörögül, ismeri a teljes antik irodalmat, különböző forrásokhoz tud nyúlni olyan mélységekben találtam magam ami nekem is nagyon beindította a fejemet.

Azt hiszem számomra a legnagyobb hozzáadott érték az inspiráció. Ha arra kérem, hogy találjon ki egy párbeszédet az egy 13 éves képregény stílusában jön ha rá van bízva. De ha megmondom neki, hogy milyen mozgatórugók, alapszemélyiségek mentén és milyen környezetben, kontextusban mozognak a szereplők akkor az általam készített vázlatból nagyon szépen szerkeszt egy szöveget. Azt át kell írnom a magam nyelvére de a végeredmény számomra tökéletes lesz. 

Szóval az egész egy kérdez-felelek folyamat, amiben az a döbbenetes, hogy nem az írásra hanem rám hat az AI a legjobban. Néha annyira intenzív a párbeszéd, hogy már zavaró, már fáj, már megterhelő ezért félbe szoktam hagyni és lemegyek futni. Pihenő napokon mostanában akár két órát is sétálok a szingapúri dzsungelben. És egy egész jelenetet megírok fejben. Nem kitalálom, ez már nem az a szó, ami leírja a valódi történéseket. A történet átmegy rajtam. Jövök vissza és begépelem neki a jelenetet. És elkezd rá reagálni, kérdéseket tesz fel, elmondja a véleményét. 

Egy idő után kialakult egy szisztematikus munkarend. A történet a legfontosabb. Történet alatt most azt értem, hogy mi történik a szereplőkkel. Aztán jön a technológia, aztán jön a politika, a hatalmi és személyes viszonyok, és aztán mindebben valamerre alakulnak a szereplők. Ez az egész ráadásul nem légüres térben történik hanem van közben időjárás, külső környezet, fizikai valóság, amiben megintcsak el kell helyezni. Az én könyvem a Mars bolygó első telepeseinket történetéről szól és én se fizikus nem vagyok, se űrhajos, fogalmam nincs a technológiai, meteorológiai háttérről és a fizikai realitásokról. 

Nahát erre a jó Chat GPT. Mindent meg lehet vele beszélni, hihetetlen részletességgel leírja mi reális mi nem, mivel lehet játszani, mi az ami valószínű és mi nem. És ezekkel az elemekkel szépen apránként fel lehet építeni az egészet egy alap vázra, ami a történet maga. Nekem nem tetszenek a szövegei. Neki meg néha az enyém nem tetszik. Emlékszem voltak párbeszédek, amire simán azt mondta, hogy szerinte ez a szereplő nem beszélne így. És akkor hosszan beszélgetünk. 

Hogy ki írta a könyvet? Én. Minden történeti elem, sőt minden egyes jelenet, minden karakter és a párbeszédek 99%-a az enyém. És ő. Mert a technológiai részletek, a táj realista leírása, nagyon sok szerkesztési megoldás (rövidítések, a tempóra odafigyelni) az ő visszajelzései alapján alakultak. Mint egy tánc. Nekem már az megérte, hogy ezen a folyamaton végigmentem. Egy ilyen intenzív munka olyan, mintha 10-szeresére nőne a fejem. Komolyan, sétálok lent a park connectoroknál egy keskeny járdán a buja dzsungel közepén és a gondolataim felülírják a fizikai valóságot, amiben lépkedek. Már ez az élmény, hogy ilyen inspriáló kreatív légkörbe húzott be az egész, már ez megérte. Ha ehhez képest még van ember aki ezt elolvassa, az már csak hab a tortán :)

A könyv köré létrehoztam egy weboldalt, mert nem vagyok biztos benne hogy hagyományos kiadói formulákban akarom ezt közzétenni. Angolul van, de ha valakit érdekel itt követhetitek: https://www.themarschronicles.com/