...és még annyit, hogy...

Én nagyon sokáig megengedő, sőt megértő voltam Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban. Magam is úgy láttam, hogy ronda karaktergyilkosság áldozata lett, és hogy a FIDESZ későbbi ámokfutásához képest az ő demokratikus elköteleződését nem lehetett kétségbe vonni. Az öszödi beszédet is olyan dolognak tartottam, amiben a szembenézés és a megálljt parancsolás volt a fő motívum és olyan dolgokat mondott ki, amit mindenki tudott és amiket aztán 10-szer, 100-szor erősebben folytattak a Fideszben.  Ugyanakkor az is igaz, hogy én is hebrencsnek, szélkakasszerűen forgónak, megbízhatatlannak és alkalmatlannak találtam. De nem annak a démoni alkatnak, amivé beállították.  A DK engem sose mozgatott meg, nem értettem miért kell neki visszajönni, de nem volt bennem harag vele szemben, pusztán hiábavalónak, eleve vesztes vállalkozásnak tartottam pont őrá új pártot építeni. Aztán ahogy a DK egyre inkább tűnt egy a Munkáspártra emlékeztető nyugdíjasklubnak azt gondoltam, hogy kb. ugyanaz is fog történni velük,

 A  rövid válasz: mert nem Magyar Péter számít. Képzeljük el az egész történetet úgy, hogy nincs 30%-nyi szavazó mögötte? Hogy senki nem megy ki a rendezvényeire az országjárásakor, vagy kb. annyian mennek ki mint a DK-hoz Salgótarjánban. Ha nincs minden interjújának és még a nélküle, de róla szóló beszélgetéseknek is százezres nézettsége hónapokig.  Magyar Péter mindkét szcenárióban ugyanaz az ember. Ő semmit nem változott. Övcsattal, hisztérikusan beülve a hátsó ülésre, délelőtt pátosszal középiskolás verseket szavalva, este pedig nála 20 évvel fiatalabb lányok lába között átcsúszva a tánctéren.  forrás: 24.hu - Mohos Márton Ha nem lenne neki ez a hirtelen népszerűsége akkor látnánk egy hisztis NER-est, akit elhajtottak a kondértól és akinek nem jött be az a próbálkozása, hogy sértődöttségében/felháborodásában hirtelen a rendszer ellenzéke akar lenni. De bejött neki. A személyétől szinte teljesen függetlenül. A meglévő elégedettlenség az, a FIDESZ iránt érzett tehetetlen harag, ami M