Hegyesi Gábor
Mint az áramütés. Úgy ért ma Hegyesi Gábor halálának híre. A legtöbb halálhírről az embernek leginkább a saját kora és minden nappal könyörtelenül közelgő saját halála jut eszébe. Egy kor után legalábbis. És én már elértem azt a kort. Gábor halálhíre kapcsán felszisszentem. Nem is szisszentem, hanem szabályosan hátrahőköltem azzal a "hiiiiiiiiiii" hanggal, amikor valami váratlan hirtelen mindent megszakít. A feleségem a lakásban sertepertélt és ő is megállt. Kérdezi mi van? Mi történt? Mit mondjak? Hogy lehet egy mondatba belesűríteni azt ami átfutot rajtam. 32 év úgy egyszerre. Merthogy 1993-ban ismertem meg Gábort. Akkor kezdtem a Bárczin szociális munkát tanulni és ott ő volt a tanszékvezető. Volt nekem már tanszékvezetőm korábban a Virányi...talán Zoltán? nem tudom, a keresztnevében nem vagyok biztos, de abban igen, hogy ezredes volt és mi századunk körletétől egy emelettel feljebb volt az irodája. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Egyszer én voltam ügyeletben és eleng...