...és még annyit, hogy...

Alig egy hét eltéréssel két nagy globális céget is kizárt Indonézia a piacáról. A Google (Alphabet) és az Apple új telefonjai mostantól nem lesznek elérhetőek az országban, külföldről pedig csak jelentős vám kifizetése után hozhatják be a felhasználók.  A hír jelentőségét drasztikussága mellett az adja, hogy Indonézia a maga majd 300 milliós lakosával a világ negyedik legnépesebb országa és Dél-Kelet Ázsia legnagyobb gazdasága. És habár az egy főre jutó hazai össztermék tekintetében a magyar gazdasági teljesítmény negyedét sem érik el, a piac összmérete a nagy számok törvénye valamint az azokban rejlő növekedési lehetőségek miatt Indonézia egy fontos országa a térségnek.  A döntés mögött amellett, hogy igazodik a protekcionizmus globális trendjéhez elsősorban a befektetések ösztönzése áll (ami némileg ellentmond ugye a bezárkozó protekcionalizmusnak). Nemrégiben olyan szabályozást vezettek be Indonéziában miszerint az itt árult elektronikai termékek 40%-át helyi beszállítók be...

Egy kis kitérőt szeretnék tenni Szingapúr történetével kapcsolatban a szomszédos Indonéziába. Amikor látom a helyi vitát arról, hogy az angol Stamford Raffles-t illeti-e meg Szingapúr alapításának az érdeme vagy ez egy 700 éve aktív kereskedelmi központ akkor próbálom mindkét narratívát megérteni.  Az előző, erről szóló posztban röviden de egy blog poszthoz képest részletesen kifejtettem a 700 éves történet főbb elemeit . Előtte pedig arról írtam, hogy még a függetlenséget tető alá hozó alapító atyák is ragaszkodtak a Raffles érdemeit hangsúlyozó változathoz.  Most ennek akarok utánamenni, és ahhoz, hogy Raffles szerepét jobban megértsük Indonéziába kell mennünk, pontosabban Jáva szigetére, ahol Raffles közvetlenül Szingapúr megalapítása előtt kormányzóként szolgált.  Itt az ideje azonban bemutatni is őt. Thomas Stamford Bingley Raffles 1781-ben született Jamaica partjainál egy hajón aminek az apja volt a kapitánya és aki évtizedekig szolgált nyugat India és Anglia ...