Magyar Péterék meghitten beszélgetnek otthon...
A Corleone családban az volt a szokás, hogy az ebédlőasztalnál nem beszélnek "üzletről". Igazi régi polgári hagyomány ez. Megadjuk az ételnek és a családi együttlétnek azt a tiszteletet, ami megilleti és egyúttal figyelmeztetjük, fegyelmezzük magunkat, hogy mivégre is van az egész üzlet...hát, azokért a pillanatokért, amiket a családdal együtt tölthetünk. A szemen átlövős gyilkosságok, zsinórral fojtás, csónakból tóba lövés, lófejes nyomásgyakorlás az a szürke hétköznapok része, a munka világa, amit az ember nem visz be a hálószobájába, de még a nappalijába se. Ez az erkölcsi kettőség ez a folyamatos párhuzam vizuálisan is végigkíséri az egész triológiát. A legerősebb részek azok, amikor valamilyen vallási szempontból meghitt jelenetek (körmenet, keresztelő) közben zajlanak brutális gyilkosságok. Én valahogy így képzeltem a NER viszonyát is a saját szennyeséhez. Hogy van a dolgoknak egy felszíne (isten, haza, család) és egy fonákja (egy bűnszervezetet működtetünk csak mi á