Rossz versek
Megnéztem tegnap Reisz Gábor 2018-as Rossz Versek filmjét. Számomra a kortárs magyar filmek szinte az egyetlen olyan ablakot jelentik Magyarországra, amik túlmennek a szalagcímekből átjövő híreken. Ezért szinte vadászok az olyan új filmekre, amik napjaink Magyarországáról szólnak. Ez a film is ilyen, és igen jó választasnák bizonyult. Mármint részemről, hogy megnéztem. Nem tudom honnan, de a főszereplő-rendező nagyon ismerős számomra. Én őt valahonnak ismerem, de nem tudok rájönni, hogy honnan. Az is lehet, hogy csak hasonlít valakire. A karaktere mindenesetre nagyon megvan nekem, egy az egyben. És az is, hogy nem volt szimpatikus ez a karakter. Én nem tudok mit kezdeni az ilyen tesze-tosza emberekkel, akik egy kurva mondatot nem tudnak befejezni és soha nem válaszolnak egyenesen egy kérdésre. Nem tudom, hogy ez egy elveszett generáció tünete-e, vagy természetes velejárója annak a kiüresedett hiábavalóságnak, ami ma Magyarországot jellemezheti. Éppen ezért nézem meg az...