...és még annyit, hogy...

Ami most számomra körvonalazódik Donald Trump második elnöksége körül, az a XIX. századi és az azt megelőző korok birodalmi logikán alapuló politizálásának a visszatérése.  Sokak szerint mondjuk ez soha nem is ért véget. A nemzetközi szerződéseken (értsd keretek közé szorított együttműködésen) és diplomáciai erőfeszítéseken alapuló, a II. világháború végén (vagy datálhatjuk a 90-es évek elejére is) létrejött kifinomult rendszer sokak számára mindig is csak szépségtapasz volt a nagyhatalmak játszmáin, melyek változatlanul folytatódtak a felszín alatt. Akik ezt képviselik beszélnek általában deep state-ről, emlegetik fanyar gúnnyal az amerikai kultúra (popkultúra, az amerikai mítosz, az amerikai álom) előretörését, mint valami bújtatott tankhadosztályt, és látnak, láttak minden befektetés mögött modernkori gyarmatosítást.  Most lekerül ez a szépségtapasz, ha az volt, mert az Egyesült Államok egy olyan tahó kocsmai verekedő szerepében fogja magát megmutatni a közeljövőben, aki mi...

Most, hogy nagy valószínűséggel kivonul a TikTok az Egyesült Államokból, illetve mondhatjuk inkább úgy, hogy ki lettek rakva onnan, egy nagyon érdekes jelenség ütötte fel a fejét.  Most nem akarok a távozás/kitiltás, végleges/Trump visszahozza őket témába belemenni, az is érdekes, sőt számomra összekapcsolódik, más a közösségi médiát érintő kérdésekkel, de ez a bejegyzés egy apró jelenetet akar megragadni.  Szóval meséli a Kínában élő kínai nyelvtanárom, hogy a TikTok megszűnése hírére elkezdtek áramolni az amerikai felhasználók a szintén kínai de leginkább eddig csak Kínában használt RedNote közösségi média oldalra. A RedNote, némi leegyszerűsítéssel élve, a kínai Instagram nagyjából. Lelkesen számolt be arról, hogy általa sosem látott találkozások jöttek létre a RedNote-on egyszerű hétköznapi kínai és amerikai emberek között úgy, hogy a RedNote-nak még automatikus fordító felülete sincs (mint a Facebooknak), ami alapból lefordítaná az angol szövegeket kínaira.  Úgy indu...

 A szívem szakad ki, hogy megint 9 éves gyerekeket lőnek le amerikai iskolában.  Egy 10 éves gyerek apjaként nekem már a hírtől a bolygó másik felén görcsbe rándult a gyomrom. Aztán nézem ezt a rendőrségi videófelvételt ilyen szuperéles kamerával ennyire egyenesen élőben az egészet és se szánalom se megértés nincs bennem. Úgy lövik le az elkövetőt, mint egy darab szart. Menetből, gondolkodás, felszólítás, a jogok felsorolása, figyelmeztető lövés nélkül.   Az egész videó az első perctől az utolsóig úgy megdöbbentő, ahogy van, pozitív értelemben. Nem tudom én ilyen nyakig védőfelszerelésbe öltözött taktikai egységet képzeltem, öten egymás után mint a kacsák, sisakban, arcot takaró símaszkban, hatalmas védőszemüveggel, füstgránáttal. Ezekről az ember azt képzeli nem is emberek, az életük erről szól. Van valami félelmetesen ijesztő abban a profi nyugalomban, ahogy ehhez képest egy teljesen hétköznapi ember, sima pólóban és farmerben, megérkezik az iskolához és úgy cipz...