A művészet II. - Esztétikum
A magam részéről az esztétika dimenziójában veszít el engem a művészettörténet és a filozófia is. Én akárhányszor olvasok vagy hallok erről a témáról nem tudom legyőzni magamban az ellenállást miszerint a szépség fogalma szubjektív és kifejezetten otromba dolognak tartom a szépség központi, vagy valamiféle hatalmi (szakértői) pozícióból történő definiálását. Az hogy ez egy szakma (esztéta) az számomra egyenesen elképesztő, és épp ésszel nem tudom felfogni, hogy ki fizet valakinek azért, hogy megmondja ez a (mű)tárgy szép-e. Márpedig nagyon sokan beszélnek, írnak és gondolkodnak szépségről. Azt az előző bejegyzésben említett klasszikusoktól már tudjuk, hogy a szépség, az esztétikum, az ideák világát, az abszolút, a fennkölt elérését hivatott szolgálni. A valóságnak egy olyan formája a szépség, ami közelebb áll az ideák világához, azokat jelenítik meg. Platón filozófiájában a szépség összekapcsolódik az absztrakt örök formák és ötletek világával. Szerinte a világban megjelenő szépség a