...és még annyit, hogy...

Akárhányszor egy futóversenyen indulok mindig az jut eszembe az élményről, hogy valami ilyesmi lehetett egy ókori falanxban, Nagy Sándor seregében, a római légiókban vagy egy középkori csatában részt venni. Egyszerre egy fanatizáló tömegjelenet, egy tömegpszichózis és mégis a végére lecsupaszodik egy teljesen magára hagyott egyéni teljesítményre.  Hajnai háromkor kellett kellnem. Itt Szingapúrban 5.30-6.00 körül indul az első metró, én már 5-kor ott akartam lenni a start környékén, hogy biztos legyek abban, hogy elég időm legyen a hátizsákom leadni, beregisztrálni meg végigmenni a beléptetésen. 30.000-ren regisztráltak csak a 10km-es távra idén, és az ugyanaznapra szervezett 5km-re is olyan 7-8 ezer ember.  Az tényleg egy ókori vagy középkori hadsereg létszáma.  Taxival mentem, ami kicsit vicces, mert be vagyok öltözve futó cuccba, mellemre kitűzve a rajtszám, viselem a verseny trikóját és kezemben az általuk adott hátizsák. És ehhez képest taxival megyek a helyszínre. Lé...

Néztük tegnap ezt a koreai valóságshow-t, amiben 100 sportoló és jó karban lévő celeb méri össze különféle feladatokban az erejét. Van egy kicsi falanszter jellegge a shownak, de nekünk tetszik. A lányommal sokat sportolunk és a konditeremben is folyamatosan téma, szóval jól működik a koncepció.  A második évad első feladata az volt, hogy egy manuális futószalagon kellett futniuk 10 percet. Tehát egy olyan szalagon, ami nem állít be automatikusan egy sebességet, amit aztán követni kell, hanem az ember maga tekeri a szalagot a futásával. Sose futottam még manuális szalagon, de tudom, hogy nehezebb, mint a motorizált változat és a talajon futásnál is nehezebb. Akár 30%-kal több energiát vesz el. Ami jelentős. De nem 10 percen.  10 perc futás egy olyan embernek, aki rendszeresen fut az kb. bemelegítés. Még a rövid interval vagy gyors futások is olyan 15-25 perc között szoktak lenni.  Annak ellenére, hogy lassan 10 éve, hogy futok, nem tartom magam valami nagy futónak. Kifeje...