...és még annyit, hogy...

 Visszatérő témám, hogy mennyire elszabadultak az internetes csalások és lehúzások Szingapúrban. Nem tudom otthon mi a helyzet ezen a téren, de itt ez olyan ipari méreteket öltött, hogy beépült a mindennapokba.  Miközben ez a világ egyik legbiztonságosabb városa, ha azt nézzük, hogy nincsenek nyomornegyedek, minden be van kamerázva, a biciklitolvajt a lakásáig követhetik a rendőrök a kamerán ráérnek megvacsorázni és majd ha végeztek kilátogatnak hozzá.  Az interneten azonban nem ez a helyzet. A bejegyzés apropóját az adja, hogy idén másodszor (és még csak április van!) összességében talán ötödször kellett lecserélnem a bank kártyámat mert meghekkelték és megint látom a számlaösszesítőben, hogy sunyi kis tételekkel Google Play, kanadai grocery...$3...$6 tünedezik el a pénz a számlámról mint a vajas sütemény a nagymama asztaláról már ebéd előtt a családi összejövetelen.  A legijesztőbb az, hogy a bank már nem is akar úgy tenni, mintha tudná kezelni a dolgot. Automatiku...

Ez a cím így persze hülyeség, mégis megtartom a drámai elemek kiemelése végett. Amit mondani akarok vele az az, hogy sokkal, de sokkal veszélyesebb hely lett az internet, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. De ezen nincs mit csodálkozni, tulajdonképpen természetes, hogy ez történt, nem felszámolni, hanem kitanulni kell.  Ha valami hasonlottal szeretném érzékeltetni, akkor talán az utak példája illik ide. Az utak nagyon veszélyesek. Több tonnás járművek közlekednek rajta olyan sebességgel, aminek a töredékével is széttépnek vagy éppen péppé lapítanak egy emberi testet. Erről nyilván nem az út tehet, de ettől még lehet mondani, hogy az utak veszélyes helyek.  Na pontosan így értem ezt az internet kapcsán is.  Eleinte hír, mit hír, kitörő öröm volt, bármit kapni az inerneten. Egy email örömhír volt. Emlékszem a betárcsázós korszakban, amikor még meglehetősen drága is volt a szolgáltatás éppen csak azért és addig mentem fel a netre, hogy megnézzem jött-e email. És ha nem, akkor dö...