Zárvány identitás - ahogy a magyarságom megélem
Írtam tegnap egy posztot , a focimeccsen fújjoló gyerekekről, de leginkább arról, hogy mérgeződik meg bennem minden, amit Magyarország számomra jelent. Rengeteg visszajelzést kaptam erre, főleg privátban. Magyarország olyan hely lett, ahol nyilvánosan kommentelni már nem mernek vagy nem akarnak az emberek. A visszajelzések egy része az én magyarságtudatommal volt elfoglalva és erre reagálva szedem össze a gondolataimat. Gyors reakcióként meg viszonyítási pontként tegnap még kiraktam ezt a 8 évvel ezelőtti bejegyzést is , amit egy évvel azután írtam, hogy elhagytam Magyarországot. Akkor is már nagy bajban voltam a magyarságomhoz való viszonyommal. 41 éves fejjel hagytam el az országot és nagyon fontos volt számomra, hogy találjak valami kapcsolódást, valami belső definíciót a magam számára. Arról írok a 8 évvel ezelőtt, hogy a magyarságomat szabad vegyértéknek tekintettem, aminek fix pontja megváltozhatatlanul bennem van, ám kifelé nyitott, és életre leginkább akkor kell, karaktere é