...és még annyit, hogy...

Még egyetemista koromban az akkori barátnőmmel meglátogattuk egy közös barátunkat. Vacsorára hívott minket az albérletébe. Ő pár évvel előttünk végzett és a vacsora alatt hosszan beszélt a szakmai terveiről, a munkájáról, a karrier elképzeléseiről.  Amikor hazafele mentünk este, a barátnőm már fáradt volt és a trolin a fejét a vállamra tette. Arról beszélt, hogy egész este azon gondolkodott, hogy neki is ugyanez a szakmája, de számára sokkal fontosabb dolog, hogy szerelmes legyen, hogy családot alapítson és gyerekei legyenek.  Nagyon szerelmes voltam abban a pillanatban.  Igazából én is ugyanígy gondolkodom. A párválasztás számomra mindig olyan volt, hogy ha együtt vagyok valakivel, akkor az a rögzített pont. Mindegy mi történik velünk, mi együtt vagyunk. Ha kell a híd alatt alszunk, nem kérdés, hogy együtt tervezünk mindent. A gyerek is így kerül a képbe. Az én lányom egész későn érkezett, 40 éves voltam, amikor megszületett. De olyan 38 éves koromban már a torkom összes...