...és még annyit, hogy...

Meglepő volt számomra, amikor előszőr szembesültem azzal, hogy Szingapúr folyamatos fejlődésének egyik (de nem egyetlen) motorja az állandó szorongás. Szorongás attól, hogy a megszerzett pozíció, gazdagság, jólét elveszik.  Mert magamtól azt gondoltam, hogy egy bizonyos fejlettségi és jóléti szint az megnyugvással, egyfajta elégedettséggel jár. De nem ez a helyzet. Miközben Szingapúr szinten minden elképzelhető mutatóban toronymagasan kiemelkedik a dél-kelet ázsiai régióban, explicit módon elhangzik kormányzati érvelésekben, interjúkban, elemzésekben, hogy a megszerzett pozíciókat nagyon könnyen elveszítheti. Csak a folyamatos kemény munka és az állandó megújulás biztosíthatja azt.  Az új TUAS-i kikötő építésének példája érzékletesen szemléletette számomra ezt az előremenekülési stratégiát, az állandó versenyt és annak részeként a folyamatos fejlesztéseket.  Szingapúr stratégiai jelentőségét az adja, hogy a világkereskedelem áruforgalmának mintegy 30%-a zajlik a Malaka sz...

 "Az állam felelőssége, hogy enyhítse az ember cselekvését bénító, a jövő tudatos építését aláaknázó szorongásokat, a létbiztonságok erősítésével." Ezt a mondatot Ferge Zsuzsától idézte Ceglédi Zoltán, a Lakner Zoltánnal készített  egyik új videójukban .  Lakner Zoli (azért Zoli, mert személyesen is ismerem, kollégák voltunk az egyetemen) úgy értelmezi ezt a mondatot, mint ami arra utal, hogy legyen egy alsó korlát, ami alá nem zuhanhatsz. Ez az emberi lét jogán kellene, hogy járjon.  Így is van. Én azonban egy kicsit tovább is vinném ezt a fonalat. Az idézet számomra ugyanis egy másik dologról is szól. Implicit módon benne van egy nagyon fontos alaptétel. Az önálló cselekvés követelménye, az öngondoskodás lehetősége. Bármilyen paradox módon hangzik ez, de benne van (szerintem).  Én a szociálpolitikára, a segélyekre, állami, önkormányzati juttatásokra, szociális szolgálatokra, oktatásra, egészségügyre soha nem adományként, nem is jogként, hanem befektetésként, m...