Vigyázó szemetek a szakszervezetekre vessétek
Engem több okból is nagyon érdekelnek a szakszervezetek. Egyrészt a szakmám révén. Szociálpolitikus volnék, és a (z európai) szociálpolitika nagyban épül a szakszervezetek (leánykori nevén: munkásmozgalom) vívmányaira. Másrészt viszont én azért szimpatizálok erősen a szakszervezetekkel, szemben mondjuk a jogvédőkkel, vagy civil aktivistákkal, mert akármilyen harcosak ők mégis a kapun belül vannak, részei a cég, mint szervezet egészének és szintén részei a kapitalizmusnak. Nem itatja őket át az az otromba, romboló destruktivizmus, ami az elszabadult hajóágyúként működő aktivizmust hatja át napjainban. Teljesen egyértelmű, logikai tény, hogy ha a cég nem létezik, akkor szakszervezet sem lesz, és ha kapitalizmus nem létezik, akkor cégek sem léteznek, és bennük szakszervezetek sem. A szakszervezetek tehát ontológiailag nem lehetnek kapitalizmus ellenesek és ez sokat segít nekik abban, hogy (amennyiben jól csinálják a dolgukat) látványosan kiemelkedjenek az eddig kizárólag a rombolásban bi