...és még annyit, hogy...

Tavaly szeptember óta, immár a második turnusban veszek részt társadalmi vállalkozások mentorálásában illetve értékelésében Szingapúrban. Ez a bejegyzés egy kicsit szakmaibb lesz, de megpróbálok közérthetően fogalmazni és általános érvényű megállapításokra szorítkozni.  Az egyik motiváció, ami miatt képes és hajlandó voltam a tallinni egyetemi vezetői állásomat otthagyva Szingapúrba költözni, az az volt, hogy nagyon szerettem volna ezt a területet egy fejlettebb világban, ahol minden nagyobb léptékben csinálnak megtapasztalni. A számításom tökéletesen bejött, olyannyira, hogy habár vezető már nem vagyok, de az észt digitális kultúra előnyeit kihasználva még továbbra is dolgozom a Tallinni Egyetemen azonban lehetőségem nyílt arra is, hogy Szingapúrban közelebb kerüljek ehhez a területhez.  Ennek hátterét egyrészt az adja, hogy saját céget hoztunk létre Szingapúrban társadalmi vállalkozások mentorálására , melynek így most két telephelye is van, egy Észtországban és egy Szingapúrban. Eze

Kilenc hallgatónk diplomázott idén a Tallinni Egyetem Social Entrepreneurship MA képzésében. A képzés, az ún. project-based learning (project alapú tanulás) módszerét alkalmazva zajlik, ami azt jelenti, hogy a belépő hallgatók a képzés első napjától kezdve egy meglévő vállalkozási ötleten dolgoznak. Mindent, amiről tanulnak a képzésben azonnal meg is kell valósítaniuk a gyakorlatban így egy állandó kapcsolat van a megszerzett tudás és annak alkalmazása között. Amikor diplomáznak, lehetőségük van arra, hogy ne csak egy papírt szerezzenek, hanem egy működő vállalkozással repüljenek ki (spin off) a képzésből. A mesterképzés megalapítása a nevemhez kötődik, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy szerénytelenség nélkül ki merjem jelententeni, ezt a programot én hoztam létre. 2013-ban hagytam el Magyarországot és az első évben vendégoktatóként dolgoztam a Tallinni Egyetemen, de a program lejárta után nem mentem haza, hanem megpályáztam és megnyertem egy időközben megüresedett oktatói állást. Szoci