...és még annyit, hogy...

Nagyon aggasztó jeleket látok Észtországban. Az országban élő észtek (kb. a lakosság 70%-a) és oroszok (26%) között a majd 30 évvel ezelőtt kívívott függetlenség óta vannak feszültségek és az ukrajnai események ezeket sajnos újra felszínre hozták.  Nem élek már Észtországban, információim az ottani kollégáimtól barátaimtól vannak, illetve még mindig olvasom a helyi újságokat, híreket, nyomon követem az országban zajló eseményeket. A fő munkahelyem is Észtországban van, ott (is) vezetek bankszámlát, észt bejegyzésű cégem van és ott van nyugdíj és egészségbiztosításom. Ezer szállal kötődöm még az országhoz.  Látom a Facebookon a minap, hogy az egyik észt kollégám megoszt egy lettországi hírt , ami szerint egy orosz ajkú lett Bolt taxi sofőr az orosz himnuszt hallgatta a kocsiban és az utasa megkérte, hogy kapcsolja le a rádiót. A dologból vita kerekedett, aminek az lett a vége, hogy a Bolt sofőr a hajánál fogva rángatta ki a nőt kocsiból. Erre a hírre reagálva írja le saját bej...

Nagyon érdekes vita zajlik Szingapúrban tulajdonképpen folyamatosan a különböző vallások egymás mellett éléséről. Eddig négy alkalommal voltam tanúja annak, hogy ez a téma a közbeszédben a felszínre jött:  1. Amikor a muszlim közösség elkezdte követelni, hogy az ápolónők a kórházakban viselhessék a fejkendőjüket . Ezt hónapokig rágták, de lehet másfél évig is és azt hiszen aztán beleegyeztek. A muszlimokkal kapcsolatban az ide belinkelt cikkben szerepel és ez nekem eddig fel sem tűnt pedig nagyon igaz: Szingapúrban jelentékeny muszlim közösség és egy csomó muszlim imahely van. Az müezinek viszont nem hangszórózhatják tele a várost napi ötször imára hívva.  Forrás 2. Amikor a hindu közösség folyamatos csengetéseit (kis harangokkal harangoznak esténként) már nem bírta a kínai szomszéd és a lábast verve ment át beszállva a csengetésbe. Ebből annyi lett, hogy mém lett belőle.  3. Amikor a kínai közösség a taoista hagyományok szerint ételeket rak ki és hordók fölött papíroka...

 Nagy örömömre szolgál, hogy az általunk Észtországban kifejlesztett "social hackathon" módszer elkezdett terjedni Magyarországon. Otthon " közösségi hackathon " illetve " ötletmaraton " néven került bevezetésre. Mi Észtországban angolul a "social hackathon" nevet adtuk neki, észtül "Loometalgud" néven futott, amit leggyakrabban "ötletbörzeként" fordítottunk magyarra, de a "talgud" egy olyan észt kifejezés, amiben sokkal több van.  Azt jelenti ugyanis a szó, amit a mi "kaláka" szavunk jelent, pontosan ugyanazzal a tartalommal. Amikor a helyi közösségek tagjai összeállnak és együtt csinálnak valami olyasmit, amit egyénenként nem, vagy nagyon nehezen tudnak megoldani. Apám még járt kalákába a falujában a 80-as években, mert az ő házának építésében rengeteg falubeli segített, és hétvégenként ezért évekig járt el maga is, másoknak segíteni.  Az általunk Észtországban kifejlesztett módszerről két éve csináltam e...

 A 2022-es országgyűlési választások után eldöntöttem, hogy nem fogok többé kompromisszumot kötni a szavazatom leadásakor. Hosszú évtizedek óta úgy érzem, hogy nekem nincs politikai képviseletem Magyarországon. Eddig erről úgy gondolkodtam, hogy az ember egy irányzathoz, egy politikai közösséghez csatlakozik, ami óhatatlunk sokszínű. Határai elmosódottak, nyitott, néppártosodni kell, csak akkor lehet győzni ha a kritikus mennyiségű embert sikerül magunk mellé állítanunk és ehhez sokakhoz, felvizezve kell beszélni. Mostanra azonban azt gondolom, hogy  1. A politikai realitás az, hogy a progresszív, európai, liberális gondolkodásnak mindössze olyan 10%-nyi támogatottsága van Magyarországon. Annyi amennyi a narancs-kék térképeken látszik. Ez a politikai közösség mérete, ebből kell kiindulni. 2. Morálisan és logikusan is azt gondolom, hogy aki az ország felemelkedéséért, jövőjéért aggódik, aki fenntartható Magyarországot akar az nem engedhet ezekből a liberális, demokratikus érték...

Számtalan Facebookos bejegyzésében olvastam, hogy a szavazóköröket megjárt értelmiségiek többek között olyan tapasztalatokkal érkeztek vissza, miszerint a baloldal (és leginkább annak értelmiségi része) képtelen megérteni a magyar néplelket, kifejezetten ódzkodik attól. Ehhez képest Orbán sikere pedig éppen abban mérhető a vidéki lakosság körében, hogy ő pontosan érti, elfogadja és ehhez alakítja a politikáját.  Bödőcs Tibor ugyanezt a jelenséget a kangörcsös TSZ elnök névvel illette, Orbán folyamatosan előadott produkcióira utalva a pufidzsekis disznóvágástól a nótázásig és disznókörömből való pálinkázásig. A magyar néplélek az én véleményem szerint azonban egy fenntarthatatlan világot tükröz.  Mindjárt azonnal korrigálom is magam, mert abban az értelemben egyáltalán nem fenntarthatatlan, hogy elketyeg ez akár évszázadokig is, ahogy eddig is működött. Nem kérdés, hogy ez egy ezer éves ország.  Nagyon régen, majdnem 10 éve ennek a blognak egy ősi változatában írtam arról,...

 Olyan hajnali 4 vagy fél öt körül tudtam meg. Szerettem volna fennmaradni. Körbevettem magam a telefonommal, ment rajta este 11-től a Partizán Youtube közvetítése, és némi frissítővel. De így is elnyomott az álom hajnali kettő körül, amikor pont elkezdtek jönni az adatok.  A telefon bekapcsolva maradt, ciklikusan arra ébredtem, hogy mondatfoszlányokat hallok. Tudatosult bennem, hogy mi az, de nem voltak érdemi információk. Kinyitni a szemem nem volt erőm, fájóan vakít a telefon, amikor éjjel az ember ránéz. Azonnal visszaaludtam. Hideg volt, be volt kapcsolva a légkondícionáló 19 fokra. Otthon éreztem ezzel magam egy kicsit. Azt mondják tegnap esett hó.  4 óra után aztán valamivel megint arra ébredek, hogy mondatfoszlányokat hallok. Kapcsoljuk Orbán Viktor beszédét. Nem nyitottam ki a szemem. Hallgatni se, nézni meg mégannyira nem bírom ezt az embert. Amikor Zelenszki-hez ért kipattantam az ágyból.  (Reuters/Bernadett Szabo) Úgy éreztem megőrülök azonnal. Forróság v...

( Forrás ) Egy ideje leálltam azzal, hogy napi 24 órában be van kapcsolva a CNN és megállás nélkül olvasom a híreket, történeteket és elemzéseket Ukrajna lerohanásáról. Nagyon megvisel, eluralkodott rajtam egy alaphangulat, hogy nem érdemes dolgozni, szabályosan lelkiismeretfurdalásom lesz és egy abszurd érzés vesz erőt rajtam, hogy tényleg én most itt órát tartok, mintha mi sem történt volna?  A másik érzés a tehetetlenség érzése. Hogy hiába vannak bekapcsolva a hírek, nem tudok mit tenni. Ezt aztán hamar elhesegettem, az egyetemen elkezdtük szervezni ukrán hallgatók befogadását. De a legcsodálatosabb dolog ami történt a közvetlen környezetemben, hogy a családom anyai ágából néhányan befogadtak összesen 50-70 embert Ukrajnából és a család összefogott és mindenki elkezdte hordani, küldeni az ételt, a ruhákat a játékokat vagy pénzt utalt.  Engem nagyon szíven ütött ez a dolog mert először élek meg ilyet. A mi családunk olyan mint a többi. Van közöttünk ilyen is olyan is. Összef...