...és még annyit, hogy...

Nem tudom, csak sejtem, hogy az összefüggés ott van, hogy végetért a pénzbőség a tech szektorban. Legalábbis, ami a feltörekvő startup-ok világát illeti.  A kelleténél tovább tartott szerintem az az időszak, amikor az üzleti logikának, és a hagyományosan használt mérőeszközöknek teljesen ellentmondó módon ezeknek a feltörekvő cégeknek a jövedelmezősége szinte nem is számított. Jobb esetben a növekedés, rosszabb esetben annak ígérete, még rosszabb esetben mindenféle mérhető eredmény nélkül valami homályos jövő ígérete vonzotta a pénzt ezekbe a vállalkozásokba.  Ez végsősoron jó volt nekünk is végfelhasználóknak. Így lett aranybánya a teljesen ingyenes Youtube, praktikus eszközöket használhattunk, mint a címadó Doodle, és a növekedés oltárán nyomott áron lehetett számos igen okos és hasznos alkalmazást, platformot használni. A mögöttük álló cégek ugyanis nem az értékesítésből, eladásokból hanem a befektetők megelőlegezett bizalmából éltek és töltötték fel évről évre bankszámláik...

Feltűnt nekem, hogy Szingapúrban nem látni részeg embereket. Ez persze így nem pontos, mert itt is van vígalmi, vagy szórakozónegyed és a város tele van beülős helyekkel, ahol minden péntek és szombat este iszonyatos tömegek vannak és nem kólát isznak.  A kocsma...az utasellátó szintű talponálló, a délelőtt 10-kor már matarészeg szaki nem része itt az utcaképnek. Hiányoznak a füstös bárok is, az a depresszív hangulata az éjszakai életnek, ami annak idején annyira jellemző volt Budapestre. Halk zongora, két konyakkal és egy kávéval még az öngyilkosság előtt pár perccel. Csak az menti meg az embert, hogy oda még egy ciginek be kell férnie.  Ez a hangulat, ez abszolút nincsen.  Először azt hittem a gazdagság teszi. Multik uralta fogyasztói társadalom. Itt nem kávé-konyak, hanem Heineken, Guiness meg Jack Daniels vonalon haladnak, patikatiszta ír pubokban. Ez így is van, abszolút létezik ez a letisztult, kilúgozott változata az éjszakai életnek, ami ugyanúgy része a magamutog...

Azért angol a cím, mert fogalmam sincs mi a kifejezés magyar megfelelője. Azt mondja egy kollégám, hogy habár nincs rögzült magyar megfelelője legtöbbszöt a kisajátítás szóval fordítják.  Arról a jelenségről van szó, amikor egy (jellemzően domináns) kultúra képviselője megalázó, nevetségesség tevő vagy a sztereotípiákat erősítő módon viseli, jeleníti meg egy kisebbségi kultúra sajátosságait. Tulajdonképpen a gúnyolódásról, kifigurázásról van szó illetve kisajátításról abban az értelemben, hogy nem elég, hogy semmibe vesztek, röhögtök rajtam de még a jellemző tulajdonságaimat, ruháimat, szokásaimat, hagyományaimat is megbecstelenítitek.  Ez tényleg a megalázásnak egy olyan szintje, ami szinte teljesen megsemmisít egy embert, egy egész közösséget, népet, kultúrát. Semmi nem marad belőle, ami saját, és amin keresztül az adott kultúra a hangját hallathatná.  Viszont mi van akkor, ha valaki vagy valakik nem azzal a szándékkal nyúlnak egy kultúrához, hogy megsemmisítsék azt. Ső...

Teszek néhány erős kijelentést ebben a bejegyzésben. Aztán rögtön árnyalom is őket.  1. Nem vagyok pacifista A rövid magyarázat az, hogy azért mert az ördög létezik.  Az is igaz azonban, hogy habár vallásos sem vagyok, mégis él bennem egy hit, vagy meggyőződés, hogy a Jézus vagy Buddha tanításaiból áradó szelídség, jámborság, békére, megbékélésre, elengedésre, tiszteletre, odafordulásra, szeretetre való felszólítás egy magasabb rendű lét üzenete. Aminek része a pacifizmus, illetve annak egyéni megfelelője, a békesség. De ugyanezekben a forrásokban ott van az ördög, a pokol, a démonok, a karma. És habár Jézus azt mondja tartsd oda a másik orcádat is, én még nagyon messze vagyok ettől a bölcsességtől, lelkiállapottól, fejlettségi szinttől. Jézus nem szervezett forradalmat. A kereszt árnyékában is csitította híveit, nem volt benne harag, nem görgette tovább a gyűlölet viharát pedig elárulták, megkínozták, megbecstelenítették és aztán megölték.  A Buddhisták egy legyet nem cs...

Van ez a hype parabola. Nagyon nagy az igény valami Breaking News berobbanásra folyamatosan a felszínen kell tartani a lelkesedést, vagy éppen az aggodalmat.  A technológiától megmentést, áttörést várunk (én is várom), meg berobbanó üzleti lehetőségeket. És erről senki nem akar lemaradni.  Minden kecskében unikornist látunk és mindenki early adopter akar lenni.  Ez akár önkritika is lehetne, bár szeretném magamról azt gondolni, hogy nálam elég hamar elérkezik a kijózanodás.  Mert itt van ez az NFT. Illetve volt, ha azt nézzük, hogy mennyire téma ez ma. Semennyire. Pont azért említem. Pedig a technológia (még) ott van, létezik, működik, bár lehet ez is eltűnik majd egy szép nap mint a Google+, vagy a Google szemüveg. Szegény Google két példa is róluk jutott eszembe, egyensúlyozzuk ki egy kicsit...legyen mondjuk Metaverse. (Bár arról mintha a minap azt olvastam volna, hogy kijött egy olyan verzió, amiben nem rajzfilm krokodilok úsznak be a képbe lábatlan emberek közé.)...

Az a civilizáció, birodalom, ország, politikai berendezkedés, rezsim, amelyik gyerekeket gyilkolt mindig kiírta magát a történelemből. Erkölcsileg vagy nagyon sokszor fizikailag is.  Ez akkor is így van, ha az erkölcsi elítélés, a tabu megsértése mellett ezer más, prózai és materiális ok is volt a leszámolásra. Ezekben az esetekben is egyértelmű azonban, hogy a leszámolás erkölcsi alapját képezte a civilizációs tabu (nem gyilkolunk gyerekeket) megsértése.  Egészen a 80-as évekig (1980-as évekig) történészek egyszerű politikai propagandának tartották azokat a római és görög forrásokat, melyek zavarba ejtő részletességgel számoltak be a főníciaiak, azon belül is elsősorban a karthagóiak barbár szokásáról, miszerint azok gyerekeket áldoznak. Egymástól független, más témákban autentikusnak bizonyult római és görög források is beszámoltak erről. A téma, gyermekek meggyilkolása a jelek szerint már 2000 évvel ezelőtt is olyan erkölcsi tabunak számított, ami nagyon erős hivatkozási al...

Hosszú beszélgetést folytattam a minap a finn Helsini Egyetem új inkubációs programjainak egyik vezetőjével.  A beszélgetés apropója az együttműködés volt Tallinn és Helsinki között. A jelek szerint a Helsinki Egyetem is arra az útra lépett, amin a tudás gyakorlati hasznosulását várják. Az elsődleges cél, az egyetemen tanuló hallgatók és oktatók tudásának mihamarabb gyakorlatba ültetése, piacra kerülése, vállalkozás alapítása vagy bármilyen mérhető társadalmi/környezeti hatás elérése az új tudással.  Eddig Finnországban az volt a felállás, hogy a piramis csúcsán a Helsinki Egyetem (és néhány más klasszikus kutatóegyetem) volt, és ezt követte párhuzamosan számtalan kisebb, ámde rendszerint sokkal gyakorlatiasabb un. Applied Science (alkalmazott tudományok) egyeteme. Amiket sokszor csak angolul hívtak egyetemnek, a helyi szóhasználatban (Svédországban is egyébként) ezeket a mi főiskoláink státuszához hasonló szerepben futtatták.  Azalatt a 8 év alatt, amit én Észtországban...