...és még annyit, hogy...

Én nagyon sokáig megengedő, sőt megértő voltam Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban. Magam is úgy láttam, hogy ronda karaktergyilkosság áldozata lett, és hogy a FIDESZ későbbi ámokfutásához képest az ő demokratikus elköteleződését nem lehetett kétségbe vonni. Az öszödi beszédet is olyan dolognak tartottam, amiben a szembenézés és a megálljt parancsolás volt a fő motívum és olyan dolgokat mondott ki, amit mindenki tudott és amiket aztán 10-szer, 100-szor erősebben folytattak a Fideszben.  Ugyanakkor az is igaz, hogy én is hebrencsnek, szélkakasszerűen forgónak, megbízhatatlannak és alkalmatlannak találtam. De nem annak a démoni alkatnak, amivé beállították.  A DK engem sose mozgatott meg, nem értettem miért kell neki visszajönni, de nem volt bennem harag vele szemben, pusztán hiábavalónak, eleve vesztes vállalkozásnak tartottam pont őrá új pártot építeni. Aztán ahogy a DK egyre inkább tűnt egy a Munkáspártra emlékeztető nyugdíjasklubnak azt gondoltam, hogy kb. ugyanaz is fog történni velük,

 A  rövid válasz: mert nem Magyar Péter számít. Képzeljük el az egész történetet úgy, hogy nincs 30%-nyi szavazó mögötte? Hogy senki nem megy ki a rendezvényeire az országjárásakor, vagy kb. annyian mennek ki mint a DK-hoz Salgótarjánban. Ha nincs minden interjújának és még a nélküle, de róla szóló beszélgetéseknek is százezres nézettsége hónapokig.  Magyar Péter mindkét szcenárióban ugyanaz az ember. Ő semmit nem változott. Övcsattal, hisztérikusan beülve a hátsó ülésre, délelőtt pátosszal középiskolás verseket szavalva, este pedig nála 20 évvel fiatalabb lányok lába között átcsúszva a tánctéren.  forrás: 24.hu - Mohos Márton Ha nem lenne neki ez a hirtelen népszerűsége akkor látnánk egy hisztis NER-est, akit elhajtottak a kondértól és akinek nem jött be az a próbálkozása, hogy sértődöttségében/felháborodásában hirtelen a rendszer ellenzéke akar lenni. De bejött neki. A személyétől szinte teljesen függetlenül. A meglévő elégedettlenség az, a FIDESZ iránt érzett tehetetlen harag, ami M

Itt a nyár, mármint itt mindig nyár van, de otthon még van értelme a mondatnak. Európában most van nyár. De nagyon úgy tűnik hamarosan ott is örökké nyár lesz. Illetve lesz egy régi nyár, meg lesz a mindent sivataggá perzselő hőség.  Nem tudom megjósolni, az általam olvasottakból megítélni a pontos várható következményeket. Pedig nem gondolom, hogy keveset olvasnék, tájékozódnék a témában. De akkora a zaj és olyan sok a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz megmondani pontosan mi lesz. Egy biztos. Semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt. Hogy ezt az ember okozza, a szennyező ipar, vagy a bolygó természetes ciklusa tulajdonképpen mindegy. A tényen, hogy minden megváltozik, nem változtat.  Amikor Észtországban éltem folyton azt hallottam, hogy őket (mármint az észak-európaiakat) fogja legkevésbbé érinteni a klímaváltozás. Talán még jó irányba is változnak a dolgok, több növény és állat él meg a most hideg és zord térségben, enyhül a levegő, elviselhetőbb lesz a klíma. Az emelkedő tengerszint

Lemondtak egy pódiumbeszélgetést Szingapúrban a szervezők, aminek a címe What's the difference between sex and gender és a témája ennek megfelelően a nemek és a gender téma lett volna. Nagyon érdekes számomra látni, hogy abban a három országban, aminek belelátok a viszonyaiba (Magyarország, Észtország és Szingapúr) hogyan csattannak el ugyanazok a témák nagyon más hasadások és hangsúlyok mentén.  Szóval nézzük mi történt Szingapúrban. A szervezők egy tudományos műhelyt (Science Center) képviseltek. A rendezvény önmagában nem került volna be a hírekbe (a bulvár szintű hírekbe, ahol a balesetek, botrányok vannak), de a lemondás már bekerült akkor, amikor a szervezők a közösségi média oldalukon elnézést kértek a nem megfelelően előkészített szervezésért és lemondták a rendezvényt.  Ilyesmire egyébként meglehetősen gyakran sor kerül Szingapúrban. Van egyfajta öncenzúra vagy valakik a számos hierarchikus lépcsőfok egyikéről leszólnak. Ez egyszerre igaz a corporate, vállalati kultúrára é

Bődületesen szar az a modern színházi előadás, amit Vidnyánszky Attila bemutatott a Békemeneten Orbán Viktor beszéde előtt.  Ez a fenti mondat azonban semmi más, mint az én, saját köldökömhöz képest megfogalmazott, véleményem a kb. 15 perces előadásról, amit végignéztem. Legyek én egy tenyeres talpas műveletlen paraszt, de az őszinte véleményem ez: Én a Fényes Szelek rohangáló hülyegyerekeitől éppolyan kínosan éreztem magam, mint Vidnyánszky színházától. Amiből nekem elegem van, az a kultúra ilyen szintű kiemelése és aztán ennek mentén kisajátítása Magyarországon.  Ha rajtam múlna, és e tekintetben talán szerencsés, hogy valószínűleg sosem kerülök döntéshozó helyzetbe a témában, én egyetlen tollvonással leválasztanám a kultúrát az államról és kiváltképpen a költségvetésről. Igen....ennek a cirkusznak egyszer véget kell vetni. A másik tétel a versenysport lenne, de ezt a ládát most ne nyissuk ki... A gyomrom forog Vidnyánszky politikai állásfoglalásától és hatalmi seggnyalásától.  Mégis

Van nekem egy Youtube csatornám is. Olyan mint ez a blog. Van benne minden attól függően milyen kedvem van. Leginkább rólam szól, magamnak. Mindig akkor lendülök neki, amikor évek távlatából visszanézek egy-egy videót és néhány elkészítéséért igazán hálás vagyok magamnak mert megörökítettem egy pillanatot vagy gondolatot, ami nekem fontos volt.  Szóval régi vágású énblogok ezek, csak nagyon szőrmentén követem a trendeket és nem nagyon érdekel mivel nőhetne a nézettség. De az is igaz ugyanakkor, hogy rengeteget tanulok belőle, a technológiáról, a közösségi média működéséről, arról, hogy az algoritmusok milyen módon uralják a cselekvésünket. Miközben engem cseppet sem zavar ha másfél évig nem teszek ki videót és leül az egész, azt a tanulságot látom belőle milyen ravasz módon tesznek embereket tartalomgyártó rabszolgává ezek az üres kereteket létrehozó cégek.  Most olyan időszakomban vagyok, hogy rengeteget sportolok, sokat vagyok kint, szabad levegőn és a biciklimmel együtt beruháztam e

 Ami a Singapore Airlines gépével történt az nem egy szerencsétlen véletlen, amire nagyon kicsi esély van és az a nagyon kicsi esély most bekövetkezett. Amiről szó van, az inkább az, hogy ez az esély folyamatosan növekszik a bolygó felmelegedésével és az időjárás szélsőségesebbé válásával. Az most teljesen mindegy, hogy az ember tevékenysége miatt vagy a föld klímájának természetes ciklusai miatt változik, a tény az, hogy a bolygó nem ugyanaz. A levegő nem ugyanaz.  És a levegőben repülni sem ugyanaz.  Üzleti és lélektani tényezők fogják innentől hosszútávon alakítani ennek az egész iparágnak a jövőjét. Üzleti szempontból mindent meg fognak tenni, hogy a repülés mint ipar életben maradjon. Milliók dolgoznak a területen és ma már milliárdnyinak utaznak repülővel. Ez egy hatalmas, eddig folyamatosan növekvő terület volt.  Forrás A fenti ábra a légiforgalom, utasok számában kifejezett, növekedését mutatja 1980 óta, tehát 40 éve. Nagyon dinamikus növekedést mutat, amit a COVID járvány tört