...és még annyit, hogy...

A cím nagyon "szakmailatlan", előre elnézést kérek érte azoktól, akik kicsit jobban otthon vannak a témában, de ez tudtam kitalálni arra a nagyszerű ötletre, amit most Tallinnban igyekeznek bevezetni a depresszió és más mentális problémák megelőzésére, idejekorán való kezelésére.  A kezdeményezés lényege, hogy az emberekkel gyakran találkozó foglalkozások művelőit, fodrászokat, kozmetikusokat, könyvtárosokat, gyógyszertári dolgozókat kiképeznek arra, miképpen ismerjék fel mentális zavarok figyelmeztető tüneteit és a professzionális ellátórendszer egyfajta első lépcsőjévé, jelzőrendszerévé váljanak.  Az ötlet nem új, nem is ismeretlen, én két formában találkoztam vele amikor ezen a területen dolgoztam. A fejlődő világ országaiban esély nincs arra, hogy mondjuk a fejlett amerikai nagyvárosok vagy Nyugat-Európa mentális egészséggel foglalkozó rendszerét építsék ki. A nyugati országokban is folyamatosak a kapacitás problémák, de beszélhetünk egy kialakult ellátórendszerről. Indiá

Érdekesen alakul a modern formában újjáéleszteni kívánt mezőgazdaság helyzete Szingapúrban. Pár évvel ezelőtt (2019-ben) nagy lendülettel nekiláttak városi körülmények között, modern technológiák alkalmazásával egy teljesen új mezőgazdasági koncepciónak, ami most megrekedni látszik. Szingapúr területének mára mindössze 1%-án zajlik mezőgazdasági tevékenység vagy állattenyésztés.  Ezen az 1%-on három tojásokat adó tyúktelepet, 115 zöldségfarmot és 131 haltenyészetet találunk.  A szigetország a 70-es évektől kezdve, tehát tulajdonképpen a függetlenné válás után közvetlenül felszámolta a korábban egyébként kiterjedt mezőgazdasági tevékenységét. Elég hamar meghozták azt a döntést, hogy a rendelkezésükre álló kis helyen elsősorban a modern iparosításnak (ez ma már inkább elektronikai illetve újabban biotechnológiai csúcstechnológiát jelent) és az urbanizációnak adnak teret. Az itt jellemző voluntarista módon szinte egycsapásra beszüntették a mezőgazdaságot és az állattenyésztést, a farmerek

Észt vendégeink voltak a minap Szingapúrban. Habár online, napi kapcsolatban vagyok észtekkel, személyesen találkozni mindig sokkal erősebb. Sokmindenről beszélgettünk, és előbb-utóbb szóba került Magyarország.  Nem akartam egy ideje leírni, mert vészmadárkodásnak tűnhet és nem éreztem, hogy elegendő forrásból származnak az információim, hogy ilyen súlyos állítást tegyek: - Ha nem történik nagyon gyorsan valami, akkor nagyon hosszú időre helyreállíthatatlanul ránk (magyarokra) ég az, amit Orbán Viktor és rablókormánya csinál.  Ez elsősorban az orosz kérdés mentén ilyen radikálisan erős.  Nem jut el hozzám minden magyar közéleti interjú, de megint Magyar Bálinttal láttam egy kompromisszumok nélküli szókimondó beszélgetést, ahol a szavak a maguk éles valóságukban ütnek: "Orbán egy csicska, akit még a főnőke Putin is megvet". Ez nem ilyen kocsmai odamondás, ezek félreértelmezhetetlen tények és nincs rajtuk mit szépíteni. Orbán egyéni érdekből, az én meggyőződésem szerint sarokba

Sokan szokták feltenni nekem a kérdést, hogy miféle diktatúra a szingapúri. Most már lassan 4 éve élek itt és magam is, az első naptól kezdve folyamatosan keresem a választ a kérdésre, hogy mégis miféle hely ez?  Ez egy bejegyzéssorozat harmadik része. Az első két rész itt olvasható: 1.  https://www.annyit.com/2024/10/boldogga-teszlek-ha-beledoglesz-is.html 2.  https://www.annyit.com/2024/10/boldogga-teszlek-ha-beledoglesz-is-2.html A korábban elmondottak alapján (a földrajzi helyhez történelmileg nem kötődő, sokféle vallású és etnikumú lakosság) a modern Szingapúr alapítói, élükön Lee Kuan Yew-val nem kulturális és főleg nem vallási alapon képzelték el az új ország együtt tartását. A hatékony kormányzást és a gazdasági fejlődést tették a figyelmük középpontjába.  Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Szerintem nincs kormány, amelyik ne ezt mondaná. Hovatovább ne ez lenne létezésének indoka. Valójában azonban a világ vezetői szinte mindenhol valamiféle szakrális jelentőséget tulajdonít

Sokan szokták feltenni nekem a kérdést, hogy miféle diktatúra a szingapúri. Most már lassan 4 éve élek itt és magam is, az első naptól kezdve folyamatosan keresem a választ a kérdésre, hogy mégis miféle hely ez?  Ez egy bejegyzéssorozat második része. Az első rész itt olvasható: https://www.annyit.com/2024/10/boldogga-teszlek-ha-beledoglesz-is.html A második világháború éveiben Szingapúr japán megszállás alatt volt. A japán propaganda a nyugati kolonizáció alóli felszabadulásként próbálta keretezni az eseményeket, de valójában egy nagyon brutális elnyomásban volt a többnyire kínai etnikumú szingapúriaknak része. Japán már évekkel a világháború kitörése előtt háborúban állt kínával és a szingapúri kínaiak értelemszerűen inkább kínát támogatták. Nem csak a véleményükkel, hanem anyagiakkal is.  A japánok ezt nem felejtették el, hosszú listáik voltak, akiket egyenként levadásztak, de több tízezer embert az utcáról elhurcolva a tengerparton végeztek ki, pusztán mert kínaiak voltak.  Lee Kua

Sokan szokták feltenni nekem a kérdést, hogy miféle diktatúra a szingapúri. Most már lassan 4 éve élek itt és magam is, az első naptól kezdve folyamatosan keresem a választ a kérdésre, hogy mégis miféle hely ez? És időközönként megpróbálok rá válaszolni. Mindig mást, ahogy, vagyis ahol éppen tartok. Én 18 évet éltem a Kádár rendszerben, ezért eleinte azt mondtam (magamnak és másoknak is), hogy Szingapúr olyan mintha a Kádár rendszer sikerült volna. Mármint gazdaságilag....legalább. Hogy képzeljük el, hogy az 1968-as új gazdasági mechanizmus bejön, 56 élménye távolodik, évről évre jobban élnek az emberek, a vályogviskók kádárkockára vagy jobb helyeken két-három szintes családi házakra cserélődnek a valaha 3 millió koldus országában táncdalfesztivált vagy Ki mit tud?-ot nézni sietnek haza az emberek a hálószerű bevásárlótáskáikkal lakótelepi lakásaikba. Már befizettek a ladára, nyáron meg kapnak beutalót Akaliba. Mindeközben vonalas egypártrendszer van, szürke öltönyös pártfunkcionáriuso

Egyre nehezebben viselem az értelmiség megnyilvánulásait Magyarországon. Elég sokat írtam már korábban arról, hogy az én élményem az otthoni értelmiségi közeggel a "nem cselekvő értelmiségi"-ként írható le leginkább. És érdekes módon ez jobb és baloldalon tökéletesen ugyanaz csak az intézményeik meg a szavajárásuk más.  Jobboldoldai értelmiségiek általában egy kenetteljes (népi, nemzeti, esetleg vallásos) ködbe burkolóznak, míg a baloldaliak vagy elméletieskednek vagy a jelent meghaladva két (általában soha be nem következő) rendszerrel előrébb gondolkodnak. Náluk ez a látszólagos progresszió ad felmentést a cselekvés alól, az jobboldali értelmiségi már felmentést se kér, ő alapból sértve érzi magát. Nemzetileg, esetleg osztály jelleggel. Mindkét értelmiségi holdudvar nagyon fontos velerájóra a kierekesztés. Mint az orvos írása, szigorúan latin, csak a (szintén beavatott) patikusok által dekódolható, az egyszerű halandó ne értse, semmi köze hozzá, ő csak átéli a betegséget. E