...és még annyit, hogy...

Ami most számomra körvonalazódik Donald Trump második elnöksége körül, az a XIX. századi és az azt megelőző korok birodalmi logikán alapuló politizálásának a visszatérése.  Sokak szerint mondjuk ez soha nem is ért véget. A nemzetközi szerződéseken (értsd keretek közé szorított együttműködésen) és diplomáciai erőfeszítéseken alapuló, a II. világháború végén (vagy datálhatjuk a 90-es évek elejére is) létrejött kifinomult rendszer sokak számára mindig is csak szépségtapasz volt a nagyhatalmak játszmáin, melyek változatlanul folytatódtak a felszín alatt. Akik ezt képviselik beszélnek általában deep state-ről, emlegetik fanyar gúnnyal az amerikai kultúra (popkultúra, az amerikai mítosz, az amerikai álom) előretörését, mint valami bújtatott tankhadosztályt, és látnak, láttak minden befektetés mögött modernkori gyarmatosítást.  Most lekerül ez a szépségtapasz, ha az volt, mert az Egyesült Államok egy olyan tahó kocsmai verekedő szerepében fogja magát megmutatni a közeljövőben, aki mi...

Most, hogy nagy valószínűséggel kivonul a TikTok az Egyesült Államokból, illetve mondhatjuk inkább úgy, hogy ki lettek rakva onnan, egy nagyon érdekes jelenség ütötte fel a fejét.  Most nem akarok a távozás/kitiltás, végleges/Trump visszahozza őket témába belemenni, az is érdekes, sőt számomra összekapcsolódik, más a közösségi médiát érintő kérdésekkel, de ez a bejegyzés egy apró jelenetet akar megragadni.  Szóval meséli a Kínában élő kínai nyelvtanárom, hogy a TikTok megszűnése hírére elkezdtek áramolni az amerikai felhasználók a szintén kínai de leginkább eddig csak Kínában használt RedNote közösségi média oldalra. A RedNote, némi leegyszerűsítéssel élve, a kínai Instagram nagyjából. Lelkesen számolt be arról, hogy általa sosem látott találkozások jöttek létre a RedNote-on egyszerű hétköznapi kínai és amerikai emberek között úgy, hogy a RedNote-nak még automatikus fordító felülete sincs (mint a Facebooknak), ami alapból lefordítaná az angol szövegeket kínaira.  Úgy indu...

A közelmúltban egymás után jelentették be nagyvállalatok – köztük a Facebook, a BlackRock, és az Apple –, hogy jelentősen leépítik vagy akár teljesen megszüntetik Sokszínűség, Egyenlőség és Befogadás (angolul DEI) programjaikat. A hír nemcsak üzleti, hanem politikai szempontból is rezonál: az Egyesült Államok polarizált közéletében a „woke kapitalizmus” elleni támadások és a várható republikánus politikai előretörés nyilvánvaló hatással vannak ezekre a döntésekre. A DEI programok, amelyek célja a munkahelyi sokszínűség és befogadás előmozdítása , évek óta részét képezik a nagyvállalatok társadalmi felelősségvállalási stratégiájának. Mégis, a kötelező tréningek, érzékenyítő workshopok és szabályozások egyre inkább céltáblájává váltak egy szélesebb kulturális és politikai ellenállásnak. De tényleg csak politikai döntésről van szó? Vagy a probléma gyökerei mélyebben húzódnak? A DEI programokat gyakran kritizálják mint a „progresszív elit” és a „woke ideológia” megnyilvánulását. Donald T...

Az év végén (2024) a lányom elvégezte az általános iskolát Szingapúrban és sikerrel felvételizett az egyik általa kiválasztott helyi középiskolába. Talán ez jó alkalom arra, hogy összefoglaljam eddigi tapasztalatainkat a szingapúri oktatási rendszerről, legalábbis, ami az általános iskolát illeti.  Pár hónappal ezelőtt interjút készített velem egy szakdolgozó egyetemista arról, hogy milyen élményeink voltak az észt és szingapúri iskolákban és ez az interjú külön kitért arra, hogyan láttuk a művészet oktatását ezekben az iskolákban. Ez az interjú is segített nekem, hogy átgondoljam a tapasztalatokat és az interjú beszélgetést szerkesztettem itt át egy kicsit. A lányom az általános iskola első két és fél osztályát Észtországban végezte el, aztán félévkor Szingapúrba költöztünk és mivel itt januárban kezdődik a tanév, újrakezdte a harmadik osztály és itt járta ki az általánis iskola 6 osztályát. (Lévén Szingapúrban 6 osztályos az általános iskola) Kicsit átírva meg kiegészítve de a pá...

Többen megkérdezték tőlem, hogy van-e karácsony Szingapúrban, hogy ünnepli-e az ország, van-e karácsonyi hangulat. Hát rögtön kezdhetem azzal, hogy (legalábbis számomra) nagyon nehéz karácsonyi hangulatot csinálni +32 fokban, tűző napsütésben, pálmafák árnyékában.   A hivatalosabb válasz azonban az, hogy nagyon is van. Egyrészről December 25 munkaszüneti nap (national public holiday) annak jegyében, hogy Szingapúr igyekszik minden az országban jelenlévő nagy kultúra ünnepeit megtartani. A karácsony állami elismerése abban is tetten érhető, hogy az itteni politikai showműsor részeként minden kerület az év egészében tele van plakátolva a helyi közösséget képviselő parlamenti képviselő fotóival és karácsony alkalmával ezek a képviselők karácsonyi kellékek között jelennek meg a képeken. Aztán látjuk őket buddhistának, hindunak, muszlimnak öltözve, amikor más ünnepek jönnek.  A másik dimenzió az, hogy a pénzcsináláshoz nagyon értő szingapúri cégek és kereskedők nem hagyna ki e...

Csak részletekben tudtam megnézni Menczer Tamás és Magyar Péter suttyó ordibálását a pécsi gyermekvédelmi intézmény előtt. Azért írom le, mert szerintem történelmi a pillanat. A legalja. A legalja kezdete, folytatása. 2006-ban is ezt éreztem…hogy az én pogácsás, már unalmasan békés, Svejkkel rokon közép-európai Magyarországom megérkezett a Balkánra. Mit a Balkánra a Kaukázusba. Ilyen csecsen meg grúz vidékeken lehet látni ezt a melldöngető pufidzsekis lakótelepi maszkulinitást. Próbálok levegő után kapkodva abba kapaszkodni, hogy ezt azért chavs néven lehet látni Angliában, ha látott valaki hatalmas fegyverekkel az utcán mászkáló boltban sorban álló amerikai rednecket, vagy német neonácit akkor felismerheti a rokon lelkeket. De azok (még) nem államtitkárok.  Nálunk ez lett a jelentése. Nem először. Voltak nekünk már nyilas minisztereink, lövöldöztek a parlamentben. Mentek már kopaszok választási irodába, fenyegetett már meg csecsen magyarföldön kamerák előtt magyar állampolgárt, le...

Akárhányszor egy futóversenyen indulok mindig az jut eszembe az élményről, hogy valami ilyesmi lehetett egy ókori falanxban, Nagy Sándor seregében, a római légiókban vagy egy középkori csatában részt venni. Egyszerre egy fanatizáló tömegjelenet, egy tömegpszichózis és mégis a végére lecsupaszodik egy teljesen magára hagyott egyéni teljesítményre.  Hajnai háromkor kellett kellnem. Itt Szingapúrban 5.30-6.00 körül indul az első metró, én már 5-kor ott akartam lenni a start környékén, hogy biztos legyek abban, hogy elég időm legyen a hátizsákom leadni, beregisztrálni meg végigmenni a beléptetésen. 30.000-ren regisztráltak csak a 10km-es távra idén, és az ugyanaznapra szervezett 5km-re is olyan 7-8 ezer ember.  Az tényleg egy ókori vagy középkori hadsereg létszáma.  Taxival mentem, ami kicsit vicces, mert be vagyok öltözve futó cuccba, mellemre kitűzve a rajtszám, viselem a verseny trikóját és kezemben az általuk adott hátizsák. És ehhez képest taxival megyek a helyszínre. Lé...